Akkor még ufó-mozgást végző emberekre hatalmas csodálattal néztem fel...
Emlékszem, hat éves voltam amkor az anyám elvitt megnézni, hogy hogy Jam-melnek...Eszement volt...De imádtam...A kis utcai táncnak híre ment, így a környék legjobb táncosai sereglettek oda, hogy kiálljanak egymás ellen.
Most már én is ez vagyok...Egy úfó módon táncoló lány, Angelina McCarty...Angie.
Ahogy anyám mondta, "Légy mndig önmagad!Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy más légy!"
És igen...Én önmagam vagyok...Vagyis voltam.
Tizenhat voltam amikor az anyám meghalt.
Rákos volt...A betegség egy hónap után elragadta...
És más lett minden...Még a Street Dance is...
Elfelejtettem a szenvedélyt, a jelentését és...Önmagamat is.
Én már nem az a lány vagyok aki kerek szemekkel, hatalmas csodálattal nézi a táncosokat és...Akkora beleéléssel, szívből táncol.
Én már nem Én vagyok...Csak egy lány aki táncol az utcán a bandával, ahová tartozik.
Elfelejtettem volna anyám szavait?Hogy mindig maradjak önmagam?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése