Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

FELHÍVÁS!!!

Sziasztok olvasóim!=)

Először is: Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és kommenteltek!Ez sokat jelent számomra.=)

Másodszor:

Kitaláltam, hogy nyitok egy szavazást.A három cím közül szavazzatok valamelykre.A szavazatokat kommentben lehet leadni, a végén össze számolom melyik számra mennyi jött.Figyelem!Csak a cím számát írd!

A lehetőségek:

1.:Bronson Hotel

2.:Tükörkép

3.:Vadnyugati Vihar

A szavazás 2010.08.15.-éig tart.(Vasárnap)Délután 15:00-kor záródik le.

A három cím sztorihoz kapcsolódik.A címekre való szavazásnál dől el hogy milyen sztorit írok.

Előre is köszönöm!

U.I.: Bárki szavazhat!!!

Puszi, GoOofy

2.Fejezet: A felvételi

Másnap reggel tízkor keltem.Remek...A felvételi kettőkor lesz.Még van időm, hiszen szombat van.

Elmentem, lezuhanyoztam, kivasaltam és felgumiztam a hajamat egy szoros copfba.Fogat mostam és a szokásos sminkemet (korrektor, szempillaspirál, szájfény) felvittem.Majd felvettem egy világos, koptatott farmert és egy zöld pántos felsőt.Hozzá a zöld-fehér deszkás csuka és a zöld rapper sapka...Lementem a konyhába.

-Jó reggelt...-Köszönt oda Dana.

-Neked is...-Töltöttem egy kávét magamnak, majd le is hajtottam azt.

-Mész ma valamerre?-Kérdezte.

-Ma lesz a felvételi...kettőkor.-Sóhajtottam.

-Ja...Vinny jó hatással van rád.Jó ötlet ez a tánc suli...Habár...Oda miért járnál be ha a régibe nem is...-Húzta el a száját.-Csak, hogy tudd...Nincs több esélyed.-Fordult felém.

-Tudom, Dana...-Bólintottam.-Kösz...-Mondtam, majd vissza mentem a szobámba.

Olyan gyorsan telt az idő...Észbe kaptam és az óra már negyed kettőt mutatott!Fogtam a válltáskámat, ami fehér volt, bele tettem az irataimat, a telefonomat és az iPod-omat, a zene miatt.És mentem is...

-Elmentem!-Szóltam be Dana-nak.

-Sok sikert!-Ölelt meg, majd utamra engedett...

Felültem a buszra és már ott is voltam a sul előtt...Fél kettő múlt tíz perccel...

Nagy levegőt vettem és besétáltam a suliba...

Érdeklődve néztem végig a hatalmas aulában, amiben képek voltak és díjak...A legtöbb díjon csak egy név volt: Derek Collins.És a legtöbb képen is Ő volt...Biztos Ő a suli üdvöskéje, vagy ilyesmi...Huh...Egy sznob tuti...

Elindultam a megadott táncterem felé, majd beléptem...

Saccra...úgy 100 emberke volt itt...És ami a vicces: Csak tíz kerülhet be!

Eléggé gyorsan ment a válogatás...És aztán az én nevemet mondták...Oda mentem a paravánok mögé és egy nagy színpadon találtam magam.Lementem és elő vettem az iPod-omat...Odaadtam a srácnak...Akit nem is figyeltem addig, de amikor a pillantásunk találkozott...

-Már megint találkozunk?-Mosolygott rám.

-Hello...-Mosolyogtam vissza, majd odaadtam neki az iPod-ot.És vissza mentem a színpadra...

Jött a szám, én meg teljesen felpörögtem.A legjobb formámat hoztam ma.A legjobb akartam lenni és bekerülni.És örömet okozni, az én fogadott bátyámnak, Vinny-nek.

De aztán csak úgy knyomták a zenét, én meg totál ledöbbentem...Ez meg mi a franc volt?!

A sapkás, kapucnis srác, akivel tegnap találkoztam elismerően bólogatott.És olyan csillogás volt a szemébe, hogy ááh...

Durcásan lementem az iPod-omért.

-Sajnáljuk, de ez nem ide való.-Mondta Mr.Collins, az igazgató.

-Óh...Én úgy tudtam, hogy maga mindenkiből táncost tud faragni, Mr. Collins...Sajnálattal látom, hogy a hír...Téves.-Vettem el az iPod-ot, majd hátat fordítottam és elmentem...

Rohannom kellett, hogy oda tudjak érni az edzésre...Fél négy után öt percel értem oda, a srácok meg már rég gyakoroltak.Én ledobtam a tatyimat a padra és beálltam, mintha mi sem történt volna.

Csakhogy...Nem ismertem az új lépéseket...És ez Tuck-nak, a vezérnek is feltűnt.Na...Most jön a fejmosás...

-Hé...Dumáljunk.-Intett fejével a pad felé.

-Oké...-Mentem utána.

-Merre voltál?-Kérdezte a pad támlájára ülve.

-Bocsi...Dana bekaptározott...-Hazudtam.

-Mi?!Már megint?!-Horkantott.-Na jó...Kapd össze magad.-Állt fel.-És gyakorolj!-Mondta, majd elindult.-Újból!-Kiáltotta a srácoknak.

És eltáncoltuk újra az egészet...

-Oké...Kész...Mára vége.-Mondta Tuck két óra múlva.Én meg majd összeestem.

-Hey Angie!-Szólt utánam Missy, a barátnőm.

-Hé...-Fordultam meg.-Öhm...Izé...Fedeznél Tuck-nál?-Kérdeztem halkan.

-Mikor nem tettem?-Kérdezett vissza.

Egyedül csak Missy tudott erről a felvételis dologról.

-Köszi.-Biccentettem.

-Ugyan nincs mit...De...Ne legyen rám állandóan szükséged, jó?-Kérdezte.

-Oké...Kösz.-Bólintottam.

Ekkor megcsörrent a telefonom...Ismeretlen szám volt, de felvettem:

-Halló?!-Vettem fel.

-Jó napot!Angelina McCarty-val beszélek?-Hallottam egy női hangot.Majd igenlő válaszom után folytatta:-Mr. Collins meggondolta magát.Fel lett véve a George W. Thomas Táncintézetbe.Hétfőn lesz az első órája.

-Rendben, köszönöm!-Vágtam rá.

Miután elbúcsúztunk vissza fordultam Missy-hez.

-Úgy tűnk...Mégis felvettek!-Mosolyogtam.

-Jaj de jó!Gratulálok!-Ölelt meg.

Majd mindenki elindult haza felé, ahogy én is, hogy otthon kidőlhessek a fáradságtól...

1.Fejezet: George W. Thomas Tánc és Zene Intézet

Halkan osontam be, a konyhán és a nappalin keresztül a lépcső felé...De lebuktam...Megint.

-Hol voltál?-Kapcsolta fel hirtelent a villanyt Dana, a gyámom.Anyu legjobb barátnője.

-A srácokkal.-Mondtam.Végülis...Ez nem is hazugság, mert tényleg velük voltam...Csak az nem mindegy, hogy mit csináltunk.

-Azt tudom.Merre voltatok?Mit csináltatok?-Fonta össze maga előtt a karjait bosszúsan.

-A városban voltunk és csak lézengtünk...Meg táncoltunk a parkban...Meg az utcán.-Vontam vállat.

-Ne néz hülyének, Angelina!-Dörrent rám dühösen.-Tudom mit csináltatok...Vagyis láttam.-Bökött a tévé felé.

-Akkor meg miért is kérdezed?-Kérdeztem pimaszul.

-Elég volt, Angie!Betelt a pohár!Nekem is van egy határ, amin te már jóól túl mentél!-Mondta.-Elmész Darcy nénikédhez.És kész!-Fejezte be.

-Nan em!Én ugyan nem megyek Texas-ba!-Vágtam rá.-Nincs az az Isten!

-Nem Isten, hanem Te!És mész!Holnap indulsz...Itt a vége, Angie!-Mondta, majd bement a szobájába.-Ja...És már össze van pakolva is!-Szólt még ki, majd becsapta az ajtót maga mögött...

Felmentem a szobámba, becsaptam az ajtót és nekidőltem.

-A picsába is!-Vertem a falba ököllel.Majd hirtelen felindulásból fogtam a hátizsákomat, bele tettem néhány pólót és nadrágot, nomeg fehérneműt, zoknit, stb...A hátamra vettem és kimásztam az ablakomon...Lecsúsztam a vízelvezetőn, majd mentem is a Fourteen-ba.A kedvenc szórakozó helyünk volt, ott táncoltunk minden este a bandával...

-Szeva, Cica!-Köszönt rám PJ, a csapos.

-Helloka PJ!-Léptem a pulthoz.-Mi a helyzet?-Kérdeztem.

-Semmi...Jöttél helyretenni Őket?-Vigyorgott.

-Ja...-A pultra tettem a táskámat.-Eltennéd a tatyóm?-Kérdeztem, mire bevágta a pult alá.

-Persze.-Mondta.-Na menny!Tedd oda magad!-Intett a fejével.

-Oké.-Mosolyogtam.-Meglesz...

-Hé, kislány!Még nem is köszönsz?-Szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.Megfordultam és a régi jóbarátom, Vinny állt mögöttem zsebre vágott kézzel.

-Te jó ég, Vinny!-Öleltem meg a mosolygó srácot.-Ezer éve nem láttalak!Mi van veled?

-Hát...Monica-val turnézni megyünk.-Mondta majd néhány kisebb táncmozdulatot tett.-Haza jöttem pár cuccért...És veled?Megint megléptél?...Nem akarsz Texas-ba menni?-Vigyorgott.

-Honnan tudsz róla?...Felhívott?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem...Nem hívott.Beugrottam és...Ő mondta, hogy leléptél...Nagyon ki van akadva.-Mondta.

-Remek.-Húztam el a számat.

-Hát...Tudom, hogy ez nem olyan nagy dolog...De talán van egy esély a maradásodra...Elintéztem, hogy felvételizz a George W. Thomas-ba...-Mondta, majd lehajtotta a fejét.

-Nem megyek a G.W.T.-be, nem megyek Texas-ba...Ha kell lelépek, nem érdekel...Nem hagyom itt a bandát.Tuck-t és a srácokat...-Mondtam ridegen.

-Hé-hé, nyugi!-Csitítgatott.-Tudod mit?...Döntsük el párbajjal...Ha te nyersz, leléphetsz.Ha én nyerek...Itt maradsz és elmész felvételezni a G.W.T.-be.

-Hát ennyire cuki kis balerinának nézek ki?!-Néztem végig magamon.Egy fekete csűszárú farmer és egy fehér topp volt rajtam.Csuklószorító, deszkás cipő és rapper sapka...Valahogy nem látom jó balernának magam...Aki tütükben ugrándozik, sasszézik, spárgázik...Brr...

-Hát...Végülis megértem, hogy nem mersz kiállni ellenem.-Vont vállat.

-Na...Mutasd mit tudsz!-Vágtam vállba, majd a parkettre léptünk.

-Hey,hey emberek!Egy celeb van ma nálunk!-Kommentelte a mikrofonjába Lewis, a DJ.-Nagy tapsot Vinny Chewis-nek!!!-Erre mndenki hangos tapsba, fütyülésbe és élljenzésbe kezdett.Vinny meg játszotta a fejét és hajolgatni kezdett...Levették a gumiasztalokról a fedőket és már jött is a zene...

Mind a ketten felpörögtünk...Aztán jött az én, gumi asztalos szólóm...Pattogtam, forogtam, szaltóztam és mindenki tapsolt...De Vinny vitte a pálmát...Hát még akkor, amikor a gumiasztalról felcsimpaszkodott egy kálló csőre és úgy leszedte magáról a pólót...Oké itt a lányok döntöttek.Mindenki oda rohant a félmeztelen Vinny-hez, én meg kihasználtam az alkalmat és oda slattyogtam a pulthoz, a tatyómért.

-Ne törj le, remek voltál!-Adta oda a táskámat PJ.

-Kösz.-Vontam vállat, majd a hátamra vettem a táskát.

-Hé...Megint meglépsz?-Szólaltak meg ismét mögöttem.

-Nem, nem lépek meg Vinny.-Sóhajtottam.

-Oké...A kocsinál várlak csajszi...De ott legyél ám!Mert különben kirángatlak, mint egy barbár.-Ezzel Vin's elment...Én meg mentem (volna) utána, de bele ütköztem valakibe...

-Öhm...-Léptem hátrébb.-Bocs.-Felpillantottam, és egy fekete rapper sapkás srác állt előttem.Szemei barnák voltak és kedvesek...Felvette a kapucniját.

-Ne törj le!Csak azért szekálnak, mert ász vagy!-Mondta, majd bele veszett a tömegbe...

Én meg megráztam a fejemet és Vinny után mentem.

Beültem a fekete Mustang-jába, majd indultunk hozzánk...

Hihetetlen, hogy Vinny mindent le tud zsírozni Dana-val...Sajnos még ezt is...Igen, lezsírozta Dana-val, hogy itt maradhassak, de...Cserébe be kell iratkoznom, vagyis...Felvételiznem kell G.W.T.-be...Ami nem valami egyszerű.Ugyanis...Nem igazán vesznek fel oda street's-eseket...Pff a balett patkányok...Ahjaj...És én közéjük megyek, majd?!

Bevezető

Még kislány voltam amikor láttam Őket pörögni, forogni, ugrani és repülni...

Akkor még ufó-mozgást végző emberekre hatalmas csodálattal néztem fel...

Emlékszem, hat éves voltam amkor az anyám elvitt megnézni, hogy hogy Jam-melnek...Eszement volt...De imádtam...A kis utcai táncnak híre ment, így a környék legjobb táncosai sereglettek oda, hogy kiálljanak egymás ellen.

Most már én is ez vagyok...Egy úfó módon táncoló lány, Angelina McCarty...Angie.

Ahogy anyám mondta, "Légy mndig önmagad!Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy más légy!"

És igen...Én önmagam vagyok...Vagyis voltam.

Tizenhat voltam amikor az anyám meghalt.

Rákos volt...A betegség egy hónap után elragadta...

És más lett minden...Még a Street Dance is...

Elfelejtettem a szenvedélyt, a jelentését és...Önmagamat is.

Én már nem az a lány vagyok aki kerek szemekkel, hatalmas csodálattal nézi a táncosokat és...Akkora beleéléssel, szívből táncol.

Én már nem Én vagyok...Csak egy lány aki táncol az utcán a bandával, ahová tartozik.

Elfelejtettem volna anyám szavait?Hogy mindig maradjak önmagam?...