Elmentem, lezuhanyoztam, kivasaltam és felgumiztam a hajamat egy szoros copfba.Fogat mostam és a szokásos sminkemet (korrektor, szempillaspirál, szájfény) felvittem.Majd felvettem egy világos, koptatott farmert és egy zöld pántos felsőt.Hozzá a zöld-fehér deszkás csuka és a zöld rapper sapka...Lementem a konyhába.
-Jó reggelt...-Köszönt oda Dana.
-Neked is...-Töltöttem egy kávét magamnak, majd le is hajtottam azt.
-Mész ma valamerre?-Kérdezte.
-Ma lesz a felvételi...kettőkor.-Sóhajtottam.
-Ja...Vinny jó hatással van rád.Jó ötlet ez a tánc suli...Habár...Oda miért járnál be ha a régibe nem is...-Húzta el a száját.-Csak, hogy tudd...Nincs több esélyed.-Fordult felém.
-Tudom, Dana...-Bólintottam.-Kösz...-Mondtam, majd vissza mentem a szobámba.
Olyan gyorsan telt az idő...Észbe kaptam és az óra már negyed kettőt mutatott!Fogtam a válltáskámat, ami fehér volt, bele tettem az irataimat, a telefonomat és az iPod-omat, a zene miatt.És mentem is...
-Elmentem!-Szóltam be Dana-nak.
-Sok sikert!-Ölelt meg, majd utamra engedett...
Felültem a buszra és már ott is voltam a sul előtt...Fél kettő múlt tíz perccel...
Nagy levegőt vettem és besétáltam a suliba...
Érdeklődve néztem végig a hatalmas aulában, amiben képek voltak és díjak...A legtöbb díjon csak egy név volt: Derek Collins.És a legtöbb képen is Ő volt...Biztos Ő a suli üdvöskéje, vagy ilyesmi...Huh...Egy sznob tuti...
Elindultam a megadott táncterem felé, majd beléptem...
Saccra...úgy 100 emberke volt itt...És ami a vicces: Csak tíz kerülhet be!
Eléggé gyorsan ment a válogatás...És aztán az én nevemet mondták...Oda mentem a paravánok mögé és egy nagy színpadon találtam magam.Lementem és elő vettem az iPod-omat...Odaadtam a srácnak...Akit nem is figyeltem addig, de amikor a pillantásunk találkozott...
-Már megint találkozunk?-Mosolygott rám.
-Hello...-Mosolyogtam vissza, majd odaadtam neki az iPod-ot.És vissza mentem a színpadra...
Jött a szám, én meg teljesen felpörögtem.A legjobb formámat hoztam ma.A legjobb akartam lenni és bekerülni.És örömet okozni, az én fogadott bátyámnak, Vinny-nek.
De aztán csak úgy knyomták a zenét, én meg totál ledöbbentem...Ez meg mi a franc volt?!
A sapkás, kapucnis srác, akivel tegnap találkoztam elismerően bólogatott.És olyan csillogás volt a szemébe, hogy ááh...
Durcásan lementem az iPod-omért.
-Sajnáljuk, de ez nem ide való.-Mondta Mr.Collins, az igazgató.
-Óh...Én úgy tudtam, hogy maga mindenkiből táncost tud faragni, Mr. Collins...Sajnálattal látom, hogy a hír...Téves.-Vettem el az iPod-ot, majd hátat fordítottam és elmentem...
Rohannom kellett, hogy oda tudjak érni az edzésre...Fél négy után öt percel értem oda, a srácok meg már rég gyakoroltak.Én ledobtam a tatyimat a padra és beálltam, mintha mi sem történt volna.
Csakhogy...Nem ismertem az új lépéseket...És ez Tuck-nak, a vezérnek is feltűnt.Na...Most jön a fejmosás...
-Hé...Dumáljunk.-Intett fejével a pad felé.
-Oké...-Mentem utána.
-Merre voltál?-Kérdezte a pad támlájára ülve.
-Bocsi...Dana bekaptározott...-Hazudtam.
-Mi?!Már megint?!-Horkantott.-Na jó...Kapd össze magad.-Állt fel.-És gyakorolj!-Mondta, majd elindult.-Újból!-Kiáltotta a srácoknak.
És eltáncoltuk újra az egészet...
-Oké...Kész...Mára vége.-Mondta Tuck két óra múlva.Én meg majd összeestem.
-Hey Angie!-Szólt utánam Missy, a barátnőm.
-Hé...-Fordultam meg.-Öhm...Izé...Fedeznél Tuck-nál?-Kérdeztem halkan.
-Mikor nem tettem?-Kérdezett vissza.
Egyedül csak Missy tudott erről a felvételis dologról.
-Köszi.-Biccentettem.
-Ugyan nincs mit...De...Ne legyen rám állandóan szükséged, jó?-Kérdezte.
-Oké...Kösz.-Bólintottam.
Ekkor megcsörrent a telefonom...Ismeretlen szám volt, de felvettem:
-Halló?!-Vettem fel.
-Jó napot!Angelina McCarty-val beszélek?-Hallottam egy női hangot.Majd igenlő válaszom után folytatta:-Mr. Collins meggondolta magát.Fel lett véve a George W. Thomas Táncintézetbe.Hétfőn lesz az első órája.
-Rendben, köszönöm!-Vágtam rá.
Miután elbúcsúztunk vissza fordultam Missy-hez.
-Úgy tűnk...Mégis felvettek!-Mosolyogtam.
-Jaj de jó!Gratulálok!-Ölelt meg.
Majd mindenki elindult haza felé, ahogy én is, hogy otthon kidőlhessek a fáradságtól...
Szia úgy látom meg ihletet a film én is láttam HBO -on,nagyon ígéretesnek látszik a kezdet ,várom hogy mi lesz a folytatás ,,tetszik hogy sok mindenről írsz ,és sem megvetendő hogy nagyon jól csinálod ,,tetszenek a történeteid ,nagyon jók a történeteid ,tehetséges vagy remélem felfedez valami mentor és támogat mert a mai világban sajnos nagyon nehéz érvényesülni ,remélem ez neked sikerülni fog üdv legyen jó a vasárnapod és hozd az új részeket
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésIgen...A Step Up filmek nagy kedvenceim...Imádom őket.És köszönöm a kedves szavakat:) Én is csak reménykedni tudok, hisz egyik ismerősömet felfedezte egy kiadó és kiadná a történetét könyvben is.Szerencsés lány...:)
Köszönöm, viszont kívánom!
Hozom amint tudom, puszi GoOofy